Mindenki azt hiszi, hogy a sikeres startup vállalkozó jellemzően a 20-as évei elején járó fiatal. A média szinte rocksztárként ünnepli az egyetemista korú startuppereket és sok befektető is úgy gondolja, hogy egy fiatal CEO-val borítékolható a siker. Mennyi ebben az igazság? 35 évesen már ne is akarjon startupot építeni az ember, mert már késő? Már megint kutatásokban és statisztikákban keressük a választ. Ha szeretnéd, hogy kicsit nyugodtabban tudj élni, dolgozni és ne érezd egyfolytában azt, hogy elkéstél, akkor ez a bejegyzés neked szól. 

Azt hiszed, hogy nincs időd

Mi jut eszedbe, ha azt mondjuk tipikus startupper? Fogadjunk! Húszas évei elején járó, egyetemista kinézetű, középmagas, enyhén sportos fiatal.

Ha azt mondjuk, hogy sikeres startupper? Például Mark Zuckerberg, esetleg Steve Jobs, vagy Larry Page?! Mind a húszas éveikben alapították azt a vállalkozást, amely sikeressé és gazdaggá tette őket.

Egy 2018-as amerikai kutatás szerint viszont a legsikeresebb startup cégek alapítóinak átlagéletkora 45 év volt, mikor a céget alapították. Szóval nem kell izgulni, ráérsz még te is.

Zuckerberg példája pedig inkább a kivétel erősíti a szabályt tipikus esete.

A sikeres exitre is majdnem háromszor akkor az esély, ha 30 felett van már az alapító - Age and high-growth entrepreneurship, http://www.nber.org/papers/w24489

20 vs. 40

A kutatásban az átlagéletkor meghatározása mellett van még egy igen fontos felvetés.

Induljunk ki abból, hogy milyen ambíciókkal és háttérrel vághat bele a cégalapításba egy húszas évei elején járó fiatal és egy negyvenes „öregróka”.

Az egyik oldalon ott van az átlagos fiatal startupper, aki kevés tapasztalattal de optimistán, világmegváltó (vagy legalábbis annak gondolt) ötletekkel vág neki az üzleti életnek. Ami pedig a finanszírozást illeti: minimális, vagy semennyi tőkével sem rendelkezik, így sok szempontból be van korlátozva.

A másik oldalon pedig ott egy tapasztaltabb negyvenes, aki lehúzott már 10+ évet egy multi fogságában, tisztában van vele, hogy már nem akar másnak dolgozni, ezért saját vállalkozásba fog. A tanulmány úgy jellemzi ezt a korosztályt, hogy nagyobb humán, társadalmi és pénzügyi tőkével rendelkezik, ami jellemzően az idő előrehaladtával tud kialakulni egy ember életében.

A humán és társadalmi tőke hiánya tompítható egy jó mentorral, de nem helyettesíthető. A pénzügyi tőke kérdése pedig talán a legizgalmasabb. Mi úgy véljük, hogy Magyarországon egyszerűbb tőkét bevonni egy vállalkozásba, mint a környező országokban vagy akár az USA-ban. Már ötlet fázisban lévő vállalkozás esetén is 15 millió Ft a belépő szintű kezdőtőke kis hazánkban a Hiventures jóvoltából. Előrehaladottabb fázisban, tapasztalataink szerint 100 MFt tőkebevonásnál pedig már szinte az összes kockázati tőkealap számításba jöhet. Persze nem mindegy, hogy milyen áron.

A kutatás készítői írtak a Harvard Business Review-ra egy - a kutatásukat bemutató - cikket, amelyben kitérnek arra, hogy vajon miért húznak a kockatőke befektetők inkább a fiatal alapítók felé.

Két megoldásra jutottak: az egyik egyszerűen csak annyi, hogy tévesen úgy gondolják, hogy a siker kulcsa abszolút a fiatalokban van, akik képesek nagyot álmodni, belevágni akár lehetetlennek tűnő dolgokba, mivel az eddig tapasztalt élményeik nem szabnak gátat elképzeléseiknek.

A másik megoldás a profitorientáltság, bár ez sem meglepő, mindenki pénzből él (főleg egy kockázati tőkés). A kockázati tőke befektetők legfontosabb célja a lehető legnagyobb megtérüléssel exitelni. Általában egy befektetésnél nem a befektetett összeg a nagy kérdőjel, hanem a cserébe elvárt tulajdonrész. A kevésbé tapasztalt, fiatal cégalapítók ebből a szempontból jobb dealt jelentenek a befektetők számára. De mi számít soknak és mikor fair egy üzlet?

Befektetői szemmel

Minden kockázati tőkealap, befektető saját stratégia szerint működik és gondolkodik, és az sem mindegy, hogy honnan származik a befektetésre szánt összeg. Ez lehet saját vagyon egy angyalbefektető esetében, vagy magánbefektetők közösen összedobott pénze, esetleg uniós forrás stb.

Egy biztos, a szakmában mindenki tisztában van azzal, hogy a befektetésre kiválasztott cégek között lesz olyan, amely elbukik, lesz olyan, amely éppen csak hozza befektetés értékét és persze csak remélhető, hogy lesz olyan, amely unikornis módjára viselkedik és itt sokszorosan megtérül a befektetett összeg.

10-ből 1 

Vagy még annyi sem. Minden befektetőnek megvan a saját ökölszabálya arra vonatkozólag, hogy milyen sikerességi aránnyal számol, de jellemzően 5-10% közé teszik a sikeres vállalkozások várható arányát (tehát lehet, hogy csak minden 20. befektetése lesz sikeres/unikornis az adott befektetőnek).

Mit értünk sikeres alatt? Hozza az elvárt hozamot, amely szintén általánosságban 10-20% között mozog évente. Ha valakinek ezek a számok esetleg nem mondanak semmit, összehasonlításképp jelenleg Magyarországon a kockázatmentes szuperállampapír hozama 4,95%.

Akkor most hány évesen csináljak startupot?

Épp ez az. Nincs erre ideális életkor. Fiatalon sokkal több kockázatot vállalhat az ember és sok esetben épp az önmagába vetett vak hit és optimizmus az, ami átlendíti egy-egy keményebb időszakon. 30 felett pedig már rendelkezik olyan élettapasztalattal - persze ehhez szükséges hogy előtte olyan pályán mozogjon, ahol fel is tudta szedni a tudást - ami gyorsítja cégépítést és jobb döntéseket tud hozni, ha válaszút elé kerül a vállalkozás. 

Ideális esetben egy startup vezetőségében mindkét korosztálynak van hely és egymást erősítve tudják kormányozni a siker felé a startupot. Persze ehhez a jelenleginél nyitottabb gondolkodásra van szükség és jó adag önismeretre is, de elsősorban arra, hogy ne hidd el feltétel nélkül, amit a média próbál sugallni és ha igazán komolyan gondolod, vágj bele akkor is a startupodba, ha már nem gördeszkával jársz dolgozni.